“Szinház készül, közönség születik”

A válság a fejekben születik, értékvesztett társadalomban élünk, baj van, egyedüli reménységünk a mindenből kiráncigáló múzsák üdvözítő csókja – halljuk egyre gyakrabban művészi berkekben ezeket a szólamokat. A tendencia, amely a művészetet ismét a hétköznapok elpuhult emberéhez akarja igazítani és önmaga átalakulásával felszabadítást ígér, az amatőr diákszínjátszó csoportokat is elérte. Ezért lett talán Kolozsvárnak is ismét egyetemi diákszínjátszó csoportja és ez a jelenség érződött Budapesten, a november 21. és 25. között megtartott V. Színváltások Fesztiválon, amely a magyarországi egyetemi színpadok hivatalos szemléjévé nőtte ki magát.

Forrás Szinház: Candide

A fesztivál a város szívében két helyszínen, mégis csak a figyelmesebb ifjúság előtt ismert Tűzraktérben és Sirályban zajlott. Az ötnapos forgatag általános hangulatát a jegyszedő egyetemista lány mosolya jellemezte, aki szerény ezerötszázért ötnapos élményt tudott átnyújtani egy darab fehér lapban: az volt a jegy. A rendezvény kezdeményezői a budapesti diákszínpadok voltak, de az esemény népszerűsége kinőtte fővárosi önmagát, így idén először már vidéki színpadok is bemutatkozhattak: jöttek  Debrecenből, Kaposvárról és Veszprémből is. Budapestet hagyományosan a 2002-ben alakult, népes társulatú Radikális Szabadidő Színház, az ebből kiszakadt Fantommajmok, a színészekből álló Ködszurkálók, a kezdő Kuli-Sokk, az új utakat kereső Action Company és az egykori híres Egyetemi Színpadot újjáéleszteni akaró LátványMűvek képviselték. Az előadások bemutatását aligha érdemes most néhány sovány sorba beleerőszakolni. A repertoár tartalmazott férfi-női kapcsolatot allegorizáló, igencsak zenés és abszurd tragikomédiát (Ottmaradtak – a kaposvári társulat bemutatója), modern feldolgozású, merész Oidipust, de volt itt Pasolini-darab és felejthetetlenül aktualizált Candide is (Forrás Színház, Veszprém).

Az utóbbi előadás – amely szerény véleményem szerint a fesztivál csúcspontja volt – mindazon túl, hogy megmozgatta az amatőr csoportokban dolgozók és a színház és művészet szerepét kutatók fantáziáját, a közönség képét is kicsit megváltoztatta: a második előadáson már az idősebb generáció is részt vett. A zenével, mozgással, hanggal és briliáns ötletekkel fűszerezett előadásban magára ismerhetett idős és fiatal egyaránt – mindezt szinte ingyen, felejthetetlen hangulatban, barátilag osztogatott pisztáciát majszolva.

Formanek Csaba

Az amatőr csoportokon most sok minden múlhat: úgy adhat régi vagy új értékeket át, hogy közben munkájával is tud alakítani. Nemcsak a közönség fejlődik, „születik” újjá, változik meg, ha csak egy estére is, de a Peter Brook által megnevezett homo ludens-i színházi munka által maga az ifjú hallgató, a „színész” is. Az ember. Formanek Csaba,  a Radikális Szabadidő Színház művészeti vezetője fogalmazta meg a címben idézett sort: a színház készül. A közönség születik.

Új közönség kell. Ehhez pedig új ember, új színház kell. Ezt volt szerencsém látni Budapesten és a kolozsvári diákszínjátszó csoport lelkületét is ez a cél határozza meg. Reméljük, révbe ér.

Megjelent a kolozsvári Szabadság 2009 december 7.-i számában.

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/categ_id/2